A vízről

Közismert, hogy a víz a földi élet alapvető feltétele. Egy ember napi vízigénye átlagosan 2 – 3 l víz. Két dl víz hiánya már szomjúságot kelt az emberben, ezért is 2 – 3 dl-esek az ivóvíz poharak.
Nem csak a víz mennyisége, hanem a víz minősége is hatással van az emberi szervezetre, ez indokolja a rendelkezésre álló – viszonylag kevés – édesvíz készlet minőségének megóvását, javítását, fogyasztókhoz történő – folyamatos – eljuttatását, a képződő szennyvizek tisztítását. Ez az egyik fő feladata a vízi-közművek üzemeltetőjének.
Már az ókorban is vigyáztak a vizek minőségére, Pompei városban már időszámításunk előtti időkben, zárt ólomcsövekkel vezették a forrásvizeket a házakba, kifolyó „kutakba”. A szennyvizek elvezetésére zárt, falazott csatornák létesültek.

Rómában ma is látható vízcső hálózatok épültek az ivóvizek, szennyvizek vezetésére, már időszámításunk előtti években. A vízellátás fontos szerepét bizonyítja az is, hogy az ókori vízművek üzemeltetője előjogokkal rendelkezett, a római vízművek vezetője csak a mindenkori császárnak volt alárendelve.

Róma, aqueductus i.e. 272 (makett, meglévő)